1.
A napkorong
keletre hanyatlik.
Félbehagyott építkezés a táj.
Ecetfák vesztegelnek
a sűrű, nehéz
csöndben. Indulnának.
Bárhová.
2.
Az emlékezet
összemossa
a tenger és a temető
határait –
neveket rajzol a víz
a fövenyre, majd
letörli őket.
Egy kisfiú szalad kacagva
valahová. Kezében apró
kavics a világ.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
