Siska Péter: Ellenfény



1.

A napkorong
keletre hanyatlik.
Félbehagyott építkezés a táj.

Ecetfák vesztegelnek
a sűrű, nehéz
csöndben. Indulnának.

Bárhová.

2.

Az emlékezet
összemossa
a tenger és a temető
határait –

neveket rajzol a víz
a fövenyre, majd
letörli őket.

Egy kisfiú szalad kacagva
valahová. Kezében apró
kavics a világ.

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!