Tündöklő fényt fon a hajamba
a rózsaillatú láthatár,
verslábakon tipeg az idő,
karcsú lábain könnyű cipő,
sok kecses, koppanó tűsarok,
s ringó csípőjű jambusok
vágy sóhajára ébred a táj.
Gondolat bóklászik, az illat
ide-oda téved a széllel,
frizurát bont, megrázza fejét
baktat a felhő, zümmög a rét,
nyújtózkodik az aranyeső,
ég alatt ring a virágmező,
táncol a nap, tó tükrén lépdel.
Szétgurul színe ezerfelé,
virágra csobban szép sugara,
siklik a bokron, reszket a fény,
bomlik a rüggyel az új remény,
aranytorkú madár a béke,
szívünkben költ, ott van a fészke,
melengeti a lélek szava.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
