Horák Andrea Kankalin: Fantáziálom

 

Amint leszáll az est, szobám falára
vetítelek, s velem leszel ma éjjel;
megálmodom, hogy ölsz a szenvedéllyel,
s ölelsz magadhoz úgy, miként az árva,

a pille párna elpirulva látja,
s az ablakon szökő parányi fényjel
benéz közénk, de nem szakítja széjjel
az ajkaink, habár busás az ára.

De jaj, felébredek kihűlt magamban,
hiányod ég, patakja marja bőröm,
hajam csatak; ma nélküled maradtam,

pedig tudom, ha érkezel, nagy Ő jön,
de félhomály mögött üres falam van,
s Te nem vagy itt, hiába képzelődöm.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!