Molnár Jolán: pilis


fönt a föld megdobban az árokban regék és rögök a holdvilág örök- mécsénél lázad a kő forrad a lomb, és törzse nő álomból gyökérző tölgyerdő fenyvesek ős-komor árnya kísért meg források völgyében rozsdálló miértek hogyanok mikorok kapupántja nyikorog a rám-szakadék égre tátott titoktorok mohát izzadnak múltba süppedt várfalak mészkőüledékben korszakok mállanak pólusok közt átívelő pillanat pálos klastromon tűzcsóvás mennykő föl a csúcsig zengő érc pengő cimbalom ragyogj ős-orom lélek-nyergelt őrtorony gyújtotta szent öröm túl a bűvkörön a csönd lehull s megkondul isten benn

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!