mint üvegről tompa fény.nem hatolsz át
az alkohol lecsapódik szép szádon
kibámulni az ablakon
a húson nem jut át sem a nevem sem
pedig mint kifordított ruha önmagad
meghazudtolása leszigetellek
kiszellőztetni a lelket
leghidegebb a csend belémmarása
miképp az utcán széllel szemben
törtet az ember.egyre fázom
könyökölni a bánaton
így törlöm le magamról a hiányod
ahogy az ablaküvegről a párát.
rávésem a nevem hogy eltakarjon
öklenedezni a párkányból
néhány kriksz-kraksz.szivecske lesöpörlek
mint szép ruhát kiterítlek a havon
hogy szemembe köphesd a hópelyheket
szédülni a valóságtól
vagy le
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
