Szemerédi Izabella: Fagypont

úgy verődik vissza rólam a hangod

mint üvegről tompa fény.nem hatolsz át az alkohol lecsapódik szép szádon

kibámulni az ablakon
a húson nem jut át sem a nevem sem
pedig mint kifordított ruha önmagad
meghazudtolása.leszigetellek

kiszellőztetni a lelket
leghidegebb a csend belémmarása
miképp az utcán széllel szemben 
törtet az ember.egyre fázom

könyökölni a bánaton
így törlöm le magamról a hiányod
ahogy az ablaküvegről a párát.
rávésem a nevem hogy eltakarjon

öklenedezni a párkányból
néhány kriksz-kraksz.szivecske.lesöpörlek
mint szép ruhát kiterítlek a havon
hogy szemembe köphesd a hópelyheket

szédülni a valóságtól
vagy le

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!