Ambrus József: ha törik ha szabad


 szétroncsolt kíváncsi emlékezetben gyülekeznek az elszánt ölelések - a karcsú halálnak hízelegve csúfoltak meg a gyilkos kések köddel átszőtt szilánkos zsengéje tükröződik az égbolt üvegén és pattogott az iszonyat alatt mint kergetett nebuló cseléd kertemben a szakálas csemeték hozzák el a gének üzenetét - ha törik ha szabad - ráncaidban szétroncsolt képek arcomat véresre karmolta a belém költözött növények csendje - bús szívem bírta szóra és hajnaltájt kitagadva félig keserűségem pohara beérik vagy visszaránt a hullámsírba - ha törik ha szabad - a képeknek új varázsa van - kitépem belőle a szépet ami ellenem életbe lépett erőre kap a kristálypoharakban
- ha törik ha szabad -

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!