Lukács Mária: Csillagőrző

Én szeretnélek szeretni, ne félj!
Bátran lépj ki az ajtón, loncok illatába
rejtőzöm, őrzöm a csillagodat, kik nevelik
fiaikat a jövőnek. Ültessük el
a szerelmet is, értjük már rég egymást.
Nincs jobb döntés, csak az ölelés,
aztán továbbgondolni az estét, vár minket,
teríti elénk asztalát - fog nem vacoghat,
kályhánkban néhány parázs még fellobban,
nem gondolja, hogy eljön-e még a holnap.
Önmagában felizzik minden látomás,
dobbanó szíveinket mintázza, hunyorgó
két szempár közé nézek, hol béke van,
ott az otthon fényben áll, akár rabok is
lehetnénk, de szabadok vagyunk,
szárnyaink még töretlenek, az örömünk
átível a fejünk fölött - halhatatlanok leszünk.

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!