Zelenka Brigitta: Párbeszéd helyett


Apám, az álmok szétgurultak
mint érett gyümölcsök
a réges-régi almafáról,
s tört útjain a hordozott múltnak
a kérdések is megfakultak.

Nincs menekvés, számba kell venni, nem parancs ez, nem kényszer, de semmi
nem emel gátat a szónak,
hogy kimond, vagy leírd így utólag,
bár monológ ez csupán, csak látszat,
helyén az elmaradt párbeszédnek
a képzelet most fényekkel játszhat.

Te mindenkinél jobban tudtad összegyűlt életed, múltad
magadba sorssá elrendezni,
de látod Apám, az álmok néha
engedelmesen visszatérnek,
s a csended még most is, így is
jövőt rejt Isten kék egének.

A múlt előttem néha meg-megáll, véremben tiszta forrás rebben,
szemem tükre fényes búzaföld…
álmodhat-e az ember szebben?
Öreg falakban régi arcod látom,
s oda vezet minden út vissza,
egy életen, egy halálon.

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!