szétlőtt házak pinceablakán át
milyen mosolyt hoz a tavaszi fény
az ibolya a pitypang a százszorszép
színei és körülöttük a valóság
lefordítható-e jóllakott nyelvekre
a csapból csak úgy folyó vízben lubickoló
tét nélküli jelenidők enyhe depressziójára
én már nem szeretek semmit
nincs étvágyam ócska ez a bor is
nem lehet egy normális kenyeret kapni
nem vettem semmit most nézd meg
hihetetlen hogy elszaladtak az árak
mondod és csekkolod a tweeteket
megrendülsz felháborodsz lelkesedsz
berántott a narratíva szurkolsz mintha meccsen
utolsó csatlósság miatt szekunder épp a szégyen
együttéreznél de hiányzik a megélt tapasztalat
a becsapódás hangja a tetemek szaga
a romok a lassú kiszáradás az apátia
se kenyér se bor innen szép feltámadni
húsvétkor nincs bolt se ár se áram
nincs víz csak por van és füst
azon túl az elképzelhetetlen mert
legfeljebb utólag közvetít innen bárki
addigra mindegy lesz eltűnnek
a virágok a méhek a hangok
legyek zümmögnek zölden
hallod
hallod
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
