Surman László: Tovább kell állni



Szél szárnyán suhantak el esztendeink. 

A tegnapokat felfalta egy éhes madár. 

Ami maradt, elfér egy bőröndben. Ahogy a holnap is. 

Csak a gondolatunkban kelt új és új illúziót a maradás. 

Az asztalon tervrajzok hevernek. 

Megkopott papírlapra karcolt görbe vonalak. Apám tervei.

Szövetfoszlányok csak, végtelen emlékeink nagyvizében.

És a Márai könyvek. Idegen földre szakadt otthont vágyó szív.

Le kell tenni valamit az asztalra. 

Mert a valami nélkül súlytalan a szó.

De vajon kidönti el mikor, mit érnek? „A gyertyák csonkig égnek”.  

Változunk. Néha magamra sem ismerek. Egyre többen ismeretlenek.

Egyre kevesebbet nevetek. A helyzet komolyodik.

Mert komoly az élet, olyannyira, mint a halál.

Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!