Horák Andrea Kankalin: Hajnali disztichon


Koldul a hajnal, napfényért ima kúszik az égig,
míg az eső csepereg, hűs fuvalom paroláz.

Fordul az éj, hold lámpását betakarja, de végig
csillagok éneke szól, így kel a kozmoszon át.

Csend ül a kerten, fűzfám rőt feje már iderémlik,
napfi kacér mosolyán lám, tovatűnt a homály.

Csordul a reggel, széllel táncol a fám, vele félig
még sziluettben az árny lép, kit a fény babonáz.


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!