Lépcsőházak alsó övén
a romlásból nyílik tárlat.
Egy világot feszít körém,
ahol egész minden vázlat.
Lazán elírt káromlások,
kaján képek, szétszórt szignók,
egymást ölő tollvonások,
úgy harsognak, mint a ringyók.
De friss szemmel, ha ránézel,
láthatod, hogy ma mit sugall
az elvágyó ősi kényszer.
Pár gubanccá gyűrt rézhuzalt
kitéptek rőt koszorúnak.
minden vonal új mesét szül;
jelen feszül törzsi múltnak.
Régen kezdték, ma is készül.
Ha csatazaj el is szunnyadt;
nincs már vadász, nemes bajnok,
mégis lesznek összerugdalt
falakon új barlangrajzok.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
