Szente B. Levente: Én miért égek


lábad nyomában 
lépteim, a fürdőző verebek nászában 
halni vélem

szemeidben 
testem már szétesőben, 
mint egy régi állomás –

a falak között emlékek pora száll, 
odakint eső, és a kint rekedt fiatal nyárfák 
remegő sora áll 

te nem marasztalsz – és nem érted, hogy
én miért égek benned, szépen, csöndesen, 
a régi tüzektől lázban, omladozva, táncra készen.


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS