lábad nyomában
lépteim, a fürdőző verebek nászában
halni vélem
szemeidben
testem már szétesőben,
mint egy régi állomás –
a falak között emlékek pora száll,
odakint eső, és a kint rekedt fiatal nyárfák
remegő sora áll
te nem marasztalsz – és nem érted, hogy
én miért égek benned, szépen, csöndesen,
a régi tüzektől lázban, omladozva, táncra készen.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
