hosszú-hosszú utakat róttunk,
le is, fel is, egymás szemében, kezében
feküdtünk, legenda voltunk
nagyon mélyen, messze,
fent, magasban,
egymásba gabalyodva
te – drága, szép emlék!
sárgarózsa feszül most,
mint szó a szóra
holdfény-szálkák között
didereg, dadogva megreked, ahogy a lélek is,
ha angyal borul a hóra.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
