Ajtónkat, ablakunkat
benőtték már az árnyak
s a bútorok sarkai
húsunkba vágnak –
itt vagyunk egymás szemének
hegyesszögébe zártan,
karjaid befutották testem
mint repkény a szürke tűzfalat,
nincs ásó, kapa, se nagyharang
mely elválaszthatná hangodat
a belémhomorult csöndtől-
csak ülünk-állunk egymásba süllyedve,
mint rajzszeg a plakátba,
jegygyűrű a dagadt ujjba
s ha egyszer talpad alatt
szobánk padlója megnyílna,
te lennél a zuhanás vágya,
én sikolyod űrsötét árnya.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
