Üres lett megint a nagyterem,
nyomorog a hideg a radiátorok felett.
Port kevernek csak a csoszogó talpak,
az asztal alatt kopoltyú nélküli halak hasalnak.
Tán harminc szál deszka hever,
a szürke nylon hónapos koszt okádik,
a protézis csípőmozgást teker,
a mosdóban a fal salétromot virágzik.
A kút lépcsőjén borzas fehér tollak,
újra készül a lábazat.
Alámosta a ötletelést a realitás
a sztori mégis tovább bizonygat.
A taps mindent feledtet,
bent igen, de kint soha,
molyoló napok építik ismét,
az igézetet, így lesz az valamicsoda.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
){kind=link}