Ne válaszolj, ha kopog a körlevél,
munkára fogom az üres szavakat,
- forró ekével végigszánt a vér,
és rossz fülekben a hang is elakad.
Piros csillagarcom leckére bomlik,
- most bimbózik a nagy titok,
szent üzenetem behatol a csontig,
és üres szívem újra szeretni fog.
Versekből faragtam a pillanatot,
és szikrázik az ingerült parázs,
ahol gyakoroltam a hosszú futamot,
ott késelt belém a káromkodás.
Párszor megviselt a gondolat,
- halálos maskarába öltözöm,
mint elsárgult bitang csontozat,
rugdosta fél lábbal a küszöböt.
Néhány sor a pillanatba olvad,
zsebem tele merész pulzusokkal,
- sétára hív címlapon a mondat,
amit beszórok kopott aranyporral.
Színes dráma volt mi összetartott,
- feledést hoz a pogány december,
giccses pályámon a szólam zsivajgott,
és körlevelem is célba ért hetedszer.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
