Az életem minden csak nem normális,
Helyzetem kétségtelenül olyan bipoláris.
Egyszer fent, majdnem nem fent lent,
Egyensúlyt ó mondd ha én nem ki teremt?
Itt van például ez a kikapcsoltan fetrengő dolog,
Igen, az mikor folyik a nyálam és horkolok.
Még a tudomány se tudja biztosan mire való,
De állítólag ilyenkor zakatol bent a hormon gyári kohó.
Agyam pedig nem pihen, mondjuk az enyém soha,
Ilyenkor zajlik a vetítés a fura álmok burjánzó sora.
Szürreális, akciódús, erotikus, horror s még mi a csuda,
Lelkem felkavarló szurok fekete szivárványos bugyra.
Aztán mikor megunom a spontán rámtörő narkolepsziát,
Megadom magam és vízszintesben töltöm a nap harmadát.
S reggel ébredek mint egy összegyűrt szelet kenyér,
Belsőm kisimult de rondaságom most a külsőmön henyél.
Igaz igaz mikor ez sikerül jobban működöm aznap,
De az élet annyira vibrálóan izgat, Így fegyelmem hamar felhagy.
Ó drága nyolc óra, úgy hagynám hogy legyűrj minden este,
Jó dolog az alvás de oly magas az ár s kinek van ideje erre?
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
