Most leszek a terhed,
Dobogva zúdulok kapszuládra,
Te a szabadságot képviseled,
Én, amolyan „test-zárlat”.
Pillanatba ragadt lelked,
Mint sötétben kapcsolt lámpa.
Itt vagy a közelben, de mégsem,
Egyszer, egy másvilágban újra látlak.
Egy lapátnyi, s még vagy ezer,
Ennyi vagyok, a fájdalom sokasága...
Egyedül pehely, tömegként teher,
Míg visszatérsz, őrzöm tested az örökkévalóságnak.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
