egy nemtörődöm
délelőttön
tükörujjak
ráncokat
firkálgatnak
lágy ezüsttel
némi füsttel
satírozzák
hajamat
egy elfelejtett
kora este
árvaság
száll szép
szívemre
s mint rossz
dizőzök
barna gőzök
áztatják
életem
egy sötét
éjjel
korom fénnyel
árnyak nászát
felhők táncát
fekete vérrel
citálja tollam
nem bírva
majdnem holtan
földem súlyát
akkor csókolj
vérpiros
hajnalig
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
