Volt egyszer egy furfangos juhász. Ennek a juhásznak volt két szamara és száz juha. Meg egy puli kutyája. Történt egyszer, hogy a puli húst kapott a szomszéd juhásztól, és valahogy eztán a szomszéd akarata szerint terelgette a nyájat. És persze a szamarakat. Csóválta is a fejét a juhász: „A pulival nincs gond, majd több húst adok neki, mint a szomszéd. A juhokkal sincs baj, ha úgy adódik, megint felém tereltetem őket. A birkák mindig arra mennek, amerre épp terelik őket. A szamarak az igazi probléma: ők csökönyösek, azt hiszik, a szomszéd a jó irány, ragaszkodnak a rögeszméikhez.”
A juhász nyájától nem messze élt egy farkas falka. Tudta ezt a juhász is: „Na, ha jól megetetem a pulit, megvédi a juhaimat. A szamárhúst meg úgysem szeretik a farkasok...” – gondolta. És jól, mint később kiderült.
Aztán úgy is esett, minden gondja megoldódott. A bolond szamarak hangos ujjongással, nyihogással jelezték, hogy közelednek a farkasok. Örültek nekik. Ez pont arra volt jó, hogy a puli rögtön tudta; gáz van, és még időben biztonságos helyre terelte a birkanyájat. A két bolond szamár meg nem kellett senkinek. Hiába, az árulókat, a langyosokat kiköpi magából az Úr. A hülyéket meg főképpen! A két bolond szamár azóta, hogy nem viselte senki a gondjukat, valószínűleg éhen is döglött… A farkas falka pedig jól belakmározott a szomszéd juhász juhaiból…
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
