Az irtózatos hidegben,
akár a palackba zárt szellem,
várom hogy valaki megszabadítson,
hogy megváltsanak engem.
Végtelen, sötét itt a tér
nincs égtája e börtön-világnak.
Szörnyek,árnyak és a vérszopó denevér
mind-mind belakták a fákat,
Homályával az égi katlan,
mint holtakat nyirkos paplan
beborítja koldus alakom.
Csak árnyékom és én maradtam,
e múlhatatlan pillanatban,
s az idő egy jégvirág a merev ablakon.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!