A makula az égen: szemedben a bélyeg,
naptakaró hályog felhőnek képzelt foltja.
Csak a látszat lékel tályogot a horizontra,
és a rianó valót szétveti a kényszer:
ítélni kell, minősíteni vaksin,
skatulyázni kérdőjelek nélkül, megszokásból.
Meglátásod világtünet: poláris szeparáció
szabdalja az anyaglét terminusait.
Lehasadt a rossz a jóról, dönthetsz bárhogy,
a piedesztálon egynek van helye,
amíg bíráskodsz, a talapzatba intarziát vés
a kettős mérce. Álszent védjegyet.
A tapasztalat, ha eggyé ragasztja a kétségeket
– jó vagy rossz: benned és érted van akármelyik –,
makulátlanságba simulnak szemedben a jelenségek.
Így lesz az isteni szemüveg általad emberi is.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
