Varga Árpád: Fészek és sír


pletyka
volt csak
száj fáj

falu
táján
holt hold

agyunk
néha
viszket

kárt lát
ott is
hol nincs

gyors korty
után
indult

haza
gazda
s fia

tombolt
már a
vihar

rezgett
nyárfa
bokor

botor
módon
bátor

volt a
gazda
nem szólt

és nem
üzent
semmit

házhoz
érnek
s látják

furcsa
kocsi
virít

bentről
lámpa
fénye

női
arcot
hevít

s mosolyt
kedvvel
együtt

tapint
egy kéz
kényes

helyre
füst száll
s pernye

hallja
már a
gazda

vörös
fejjel
hallja

férjem
mindjárt
megjön

siess
szomszéd
s felnyög

fia
anyja
győzköd

gőz s köd
s méreg
járja

át az
ittas
urát

e szép
háznak
és szép

asszony
várja
őt így

szégyen
s már tart
égő

gyufát
kézben
rá is

dobja
menten
fázva

e szép
házra
lángolt

már s ő
ekkor
látja

ki volt
ki nem
volt ott

miért
volt ott
füst száll

s pernye
látja
eszét

vesztő
férfi
jajgat

ó mit
tettem
de e

tűz már
pokol
százszor

sírrá
vált a
fészek

pletyka
volt vagy
végzet


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS