Valami ott akart megszületni,
két tekintet egymásba olvadó
ezüstjén,
a ki nem mondott szavakon
vajúdva,
a megsüllyedt lélegzetek mélyén,
hol csillogásba mosott tekinteted
zuhatagja.
Valami ott akart megszületni,
hol ólomlábaim a járólapokkal
egybeforrtak,
s karnyújtásnyira, a szívverésen
megéreztem, valamit robbanni
a mellkasodban,
ami feltör, kibontakozik s ölembe
pottyan.
Valami ott akart megszületni,
vágyaink öröm-köntösére folyva,
a kiszabadult felismerésen
felsírva,
nyújtom neked, s látom, felismered
a szerelmet,
hisz kettőnkből, nekünk született
ez a csoda.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
