Molnár Jolán: Nap, hold, csillagok


A napmadár szívében keltetőgép.
Tojása tökély. Sima mészházába
zárva ölelkezünk, nyersen és pőrén.
Összeforrtunk. Fehérje és sárgája.

A hold leszállópályája zárt körén
vajúdik vércsíkos felhőrongyain.
Torzszülött kel burkából. Lüktető rém-
alakká inkarnálódnak álmaim.

Nagy Göncöl zörög csillagkeréken.
A Tejút kifutott tócsái között 
szeszélyes ösztönödet ösztökélem.
Görbe a rúd, a szerelmünk is törött.


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS