Rossz pásztora voltam szétszéledt nyájamnak,
elaggva, félvakon nem vigyáztam őket.
Báránybőrt növesztő, fene-nagy ordasok
szelídnek álcázva közéjük vegyültek.
Menekült az igaz, más vályúhoz szokott,
kövér legelőhöz. Itt maradt a hamis,
s úszva verítékben itt vagyok magam is.
Fűzfa sípja hallik. Mi is lehetne más?
Az én szavam gyönge, vén-bolond gagyogás.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
