Voltál sötéttől rettegő gyerek,
aki mellett a halál őgyeleg.
S voltál szenvedőn magadat kínzó,
és fájt mindened, hogy arra nincs szó.
És ott volt még a sok kusza próba,
amely szívedet húzta karóba.
Lettél darabjaira tört bögre,
és azt hitted, így maradsz örökre.
Voltál talán teljes, egészen ép,
de lett belőled összetört cserép.
Ám jött, ki szóra bírja a némát,
kinek szemében gyöngy vagy és gyémánt,
s mindezek után lettél meseszép,
sebében arannyal izzó cserép…
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
