Ma bekopogok hozzád,
mint alkonyölelő este,
hozzád-szelídülnek színeim.
Magadba karolsz,
miként az éj a színeket,
és én: elfeketülve elrejtelek.
Szemed sötétjébe így csempészem a fényt,
belepettyezett szenvedélyét
a színek mosolyának.
Talán napnak születtünk,
hogy felszabadítsuk az éjszakánkat...
Kölcsönadjuk a ragyogást a nyárnak?
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
