Ha gőgöd szele haragra gerjed,
fedd be bús éjjel fényívó szemem,
szállj irdatlan, álnok pörbe velem...
Engem bánthatsz, de ne bántsd a verset.
Zavard össze lélekvizem fodrát,
légy sírom, máglyám, bitóm, bilincsem,
hisz a mélyben mindig többre vittem...
Szidj, de ne tépázd dús rímem bokrát.
Sokvágyú lelkemet vesd csak meg, lásd,
a büszke lázongást elviselem,
nevess gúnyosan gyermek-hitemen...
Engem bánthatsz, de a verset ne bántsd.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
