Molnár Jolán: Szorongás



Kispárnámon átketyegnek az éjszakák, 
végül minden aggasztó gödörbe süllyed. 
A hajnal bokorrózsák kéjszagát
hordja, s illatok terhével kőre szül meg.

Ma is túl korán, szívdobogva ébredek,
a szorongás már új köreit szaladja.
Aszfaltcsíkon délibáb helyett megremeg
a céltalanság szélrojtozott szalagja.

A vesztegetett nappalokból elvágyok.
Kockázik a kétség, megpörget, és kidob.
Sejtések hűvöse horpadt, szürke bádog,
s itt benn felborzolt tollú vészmadár csipog.


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS