Mosollyal mosdatni
könnyeidet nyelve,
vágyat villogtatni,
mélyen eltemetve.
Hemperegni sárban,
s csillagokban hiszel,
megbújni magányban
embertömeg-közel.
Hallgatni hamiskát,
hol szállnak szólamok,
szűrni fényjeleket,
mik homályban amott.
Kergetni álmokat
soha nem találva,
fejedet meghajtod
szégyenkövön állva.
Küszködni "senkikért"
búdat elfelejtve,
harcolni lelkekért
magadat temetve.
Enyhíteni nyomort
morzsákért cserébe,
áldozni Emberért
örök hittel élve.
Felkutatni kincset
tegnapokba veszve,
visszaadni álmot
kínoktól kergetve.
Hazug hitek hantján
világot rengetni,
mosolyhaddal győzve
igazat hirdetni.
Kő helyett kenyeret
dobni elfeledve
sérelmet és átkot,
szennyet mindörökre.
Patyolatban járni
lelked sértve-bántva,
tiszta eszmét szórni
tömény hazugságba.
Párnán térdepelve
imákat mormolni,
rózsafüzér-gyöngyöt
áhítva morzsolni.
Gyermeket vidítva
méla bánatában
könnycseppet rejteni
szemtükröd zugában.
Zokszó nélkül tűrni,
ha rossznak tartanak,
levegőnek néznek –
csak legyél hallgatag!
Elviselni nehéz,
ha főhajtás nincsen.
Alázatot ismersz,
veled van az Isten.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
