elhagyott utakra ha átvezet a félsz,
az nem komfortzóna, teljes ismeretlen.
a többin is van néhány hajszálrepedés:
uniformizáljuk. minek színesebben...
szívünkbe halvány fényt ha vág; ha int,
mi más: szadista kórboncnok a nappal;
mit is kezdjünk egy ilyen alappal?
panasszal férceljük félmagányaink.
a felszínen végigüt szavunk, hol
büszkeséget olt a métely-ága,
s mélybe húz a fóbiák virága.
itt tartunk, és hisszük, kiegészít,
hogy elértünk a felismerésig:
hiába siettünk - lekéstünk magunkról.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
