Róna J. László: Nyolcvanéves önmagamnak


Létezel még,
vagy átadtad lelked
egy borús hajnalnak
azon a ponton,
mikor éji húr feszül
s a normál „dé”
pengve elszakad?

Ha vagy,
mit köhög elő a toll
fázón összegezve
elmúlt szamárlétrát,
volt szerelemet?
Olykor szólított a nemzet,
sorsod aggottá nemzett.

Nem vagy,
hogy is lennél?
Felmenőid
is hamar haltak,
hamarabb mindennél,
pedig hogy nem akartak,
de eljött a csönd.

Vagy, avagy nem,
egy cetlire már írják…
sokat végeztél,
sokszor örültél,
néha véreztél,
szóltál, de tán keveset,
ennyire futotta…

Fenn vagy idelenn,
kérdezd istened,
tettem Uram,
biztosan tettem eleget?


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS