Freddie a betegségét megelőzően mindig kitűnő egészségi állapotnak örvendett, melyet megerősítenek a stadionok óriási színpadain nyújtott kiváló előadások. Két órán keresztül énekelni, közben cikázni vízszintesen, valamint fel és le, rendkívüli fizikai erőnlétet igényel. Pedig ő nem az a típus volt, aki hajnalban felkel, fut nyolc kilométert, vagy beugrik az uszodába, edzőterembe a jó kondíció megőrzésének az érdekében.
Peter (Phoebe) Freestone szerint Freddie kizárólag a hálószobájában (légyen az bárhol is) sportolt. Ó, nem arra gondolok, hogy ott volt a futópad, meg a súlyzói!
Indiában, a bentlakásos iskolában nagyon hamar meg kellett tanulnia, hogyan védheti meg magát, mivel társai sokat bántották a fogai miatt, emellett kicsi volt és cingár. A boksz megfelelőnek tűnt, mint sport és önvédelem. Állítólag nem csinálta rosszul, továbbá kedvelte a teniszt és a ping-pongot is. Ha arra gondolunk, hogy milyen villámgyors volt a keze – különösen a jobb – és milyen remek volt az időzítés-érzéke, valószínűsíthetjük, hogy ezek a sportok mind hozzájárultak nemcsak a remek testalkatának kialakulásához, hanem az előadások lenyűgöző kivitelezéséhez is.
Freddie mindössze 177 cm magasra nőtt, de nagyon arányos alkatú volt. Széles vállak, izmos karok, keskeny csípő, formás fenék, hosszú, karcsú lábak. A Queen megalakulása után sokáig tartotta rendkívül vékony alakját, amit még a hófehér, fényes szatén sem ellensúlyozott. Amikor a művészeti akadémiára járt, néhány fontnyi keresetért modellt állt a leendő festőknek, szobrászoknak. Vajon hol vannak a róla készült alkotások? Vagy csak pletyka lenne az egész, mint annyi minden az életével kapcsolatban?
Azon gondolkoztam, hogy a 70-es évek végétől kialakult, lényegesen sportosabb alakja, különösen a felsőteste, mitől vált ilyenné? Nem gondolom, hogy ezen a hálószobában végzett tevékenység sokat javított volna. A zongorázáshoz nyilván elengedhetetlen a karok és a felsőtest erősítése, pláne amilyen dinamikusan ő játszott a hangszeren. Talán a hálóban mégis voltak súlyzók (is)!
Freddie 1984-ben térdsérülést szenvedett egy müncheni éjszakai klubban, amikor viccből felemelt valakit a földről – erőfitogtatás gyanánt –, mígnem valaki véletlenül oldalról kiütötte a térdét, aminek részleges térdszalag-szakadás és többhetes, combtól bokáig érő gipsz lett a vége. Erről David Wiggnek mesélt 1985-ben egy interjú során. Meg arról is – vigyorogva –, hogy a gipsz mennyi mindenben akadályozta őt, bár a klublátogatással akkor sem hagyott fel.
Az átlagos testsúlyát, azaz a 74 kg-ot nem volt nehéz tartania, mert ő nem azok közé az emberek közé tartozott, akiknek az étel jelentette az életet, hanem a létfenntartásért étkezett. Phoebe szerint voltak ugyan kedvenc fogásai, de még azokból is kicsi adagokat fogyasztott, az édességekért meg egyáltalán nem rajongott. Vannak persze olyan képek, amin kicsit kerekebb az arca, kicsit gömbölyűbb a pocakja, de ennek több oka is lehet. Például az alkohol is hízlal, és bizony voltak olyan időszakok, amikor nem kevés csúszott le belőlük a csodás torkán. Nyilván a kimerítő turnékon ledolgozta a felesleget, a stúdiófelvételek idején viszont az általa űzött „sport” talán nem égetett el elég kalóriát.
A betegsége során rengeteg különböző gyógyszert tömtek bele és mivel néhánytól nagyon rosszul volt, ezért erre a problémára újabb gyógyszert kapott, amitől viszont egyáltalán nem volt étvágya. Kapott hát étvágyjavítót is, nem sok eredménnyel. Erről tanúskodnak az utolsó idők videó- és fényképfelvételei, ahol már csontsoványan állt a kamerák elé. A korábbi, sportos Freddienek akkor már nyoma sem volt. A legutolsó videó után még hat hónapig élt. Amikor november elején visszatért Londonba, mert a showman már meghalt benne és többé nem volt képes énekelni, leállíttatta a gyógyszereket és kizárólag fájdalomcsillapítókat kapott. Ettől kezdve napi néhány falat gyümölcsön és pár kanál rizsen kívül legfeljebb pár korty teát fogyasztott és a hálószobája már kizárólag csak a pihenését, nyugalmát szolgálta, súlyzókról többé szó sem lehetett.
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
