Parancsolj tőlem, Te Szív,
lüktető kézfogóm, követlek!
Határokon túllépnem: termékeny út?
Tán menekvés?...
Világokat görgető idő majd egyenget.
„Én csak egy szegény fiú vagyok."
Harc dúl bennem - „senki sem szeret."
Enyészetre ítélem gátlásaim,
szétszórom hamvait,
mindegy, hogy a Nap vagy a Hold
süt fejem felett.
Csökönyös szamár akaratom
vezérel életre-halálra,
a feleszmélt igazság véremben erőre kap;
Van kinek és minek hangot adjak,
Dobjatok a fényre, Kolomposok!
Engedjetek!
S hagyjátok a parancsokat!
Szabadságot vegyítek maholnap tüdőmbe,
végre láncok nélkül állhatok
s bár gyötör még álszépség és
múltamból félsz-vagyon;
Nem fontos semmi sem!
Visszatérek a forráshoz
úgy, ahogy a szél is teszi
súlytalanul... vakon.
Idézett sorok forrása: Queen - Bohém rapszódia
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
