apró zavaros önmagukba forduló dimenziók
sziluettjén egy férfi sajog a borzongáson
oda ér majd ahonnan jött vagy sietve
elmenekül a valóságtól
de elkerülhetetlen az ismeretlen
így könnyebb a halál mint az élet
az énnek ha nem szorul rá anya
család vagy isten mint a szégyen
aminek most elvágja a torkát
a szél szeszélyében
zuhanva a legsötétebb mélyre
hinni bízva mert ott lesz benne: a fény
ami elnyel mindent végül
és teljesül a teljesség
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
){kind=link}