Bizsergést és bánatot,
magasságot, alázatot,
mert súlyuk nagy,
csak annyit adj,
amennyit elbírok,
hátamon is elhordok.
Csigolyák közt a tegnapok
zselés kötő-anyagok,
a jelen a nyakszirtnél
duzzad, mint erekben a vér.
A gerinc ívelt pontjai
felvezetnek az égboltig.
Miért kutatnám a holnapot?
Mutasd meg azt a csillagot,
amely nekem adatott:
hadd kövessem,
vezesd szemem,
míg halandó vagyok!
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
