a tónak ez a része még nem fagyott be
egy hattyú közeledik felém narancsszínű csőre
szemem előtt nyílik és csukódik
láthatóan magyaráz valamit de nem értem
mások mellettem bólogatva hallgatják és
hümmögnek és gesztikulálnak
a madár egyre élesebb hangon folytatja miközben
végig engem néz fekete szemében tükröződik
nem-értésem és saját csalódottsága
tollat borzol fehér pihék hullnak a szél elviszi
a távolabbi már jeges vizekre szilárd
felszínre simulnak ezek a hattyú-részecskék
gondolatban rálépek nem törékeny
nem szakadna be alattam bakancsom talpán
szerteszét mintát alkot a fehérség
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
