Takácsné Tóth Márta: Lebegés


Lehunyt szemmel fekszem a vízen,
Úszás utáni lazulás.
Meg volt az 1 kilométer,
Gőz, szauna, vizes-masszázs.
Teljes 3 órás program 
Szerda délután.

Tenyerén hordoz, átölel a víz,
Mint szülő keze a kisbabát.
Jön a gerincnyújtás.
Jobb kéz, bal láb, majd fordítva,
Ahogy a jógán Magdi tanította:
Leszegve az áll.

A szomszéd sávokban senki sincs,
Túlfolyóról jön a finom locsogás.
Szempillámon pár vízcsepp remeg.
Élvezem a ringást, morajlást.
Gyerekkori álom-érzés…még kinn a konyhán
Valaki neszez.

Izmaim minden apró rostja ellazult,
Nincs már feszültség bennem. 
Lebegek, mint egysejtű az őslevesben 
Vagy méhben a gyermeki én, 
Kinek anyja szíve s az erekben surranó vér üzeni:
Vár a fény.

Lágy, langyos érintés. A meleg befolyó.
Jó érzés, oly könnyű vagyok, 
Mint eső után tavaszi ködfoszlány.
Lelkem öröm tölti el, biztonság, végtelen nyugalom.
Átsuhan egy gondolat: Ilyen lesz majd akkor, 
Az is talán?

Jó, hogy fejemnél volt a kezem, 
Különben nagyot koppanok
A medence falán.


Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!

   ➥ FRISS KIEMELT KORTÁRS VERS