Egyszer volt, hol nem volt, még a Rózsa dombon is túl, a XXI. század elején élt egy királylány. Mindene megvolt, ahogy az egy királylányhoz illik: hajegyenesítő és hajgöndörítő, szempilla hosszabbító és rövidítő (ezt ollónak hívták), ajak-, arcpirosító és halványító, és még sorolhatnám…
A legfontosabb számára mégis a fürdőszobában álló, hatalmas és mindig ragyogóan tiszta tükör volt. A királylány naponta tucatszor odament hozzá, illegett-billegett előtte – ami még nem nagy ügy, hisz számtalan lány tesz hasonlóképp -, ám a mi királylányunk beszélgetett is a tükörrel.
– Így történt, hogy egy éjszakába nyúló „punk-rock party” -t követő reggelen a gyűrött, nyúzott királyi sarjadék bebotorkált a fürdőbe és odaállt kedvenc tükre elé…
Tükröm, tükröm! Mondd meg nékem! Hogy festek most festés téren?
– Mondjam, vagy mutassam? – felelte a megrökönyödött tükör.
– Talán inkább mondd! Mit kell kiigazítanom?
– Részletezzem, vagy csak röviden? – kérdezte, a még mindig döbbenten bámuló tükör.
– Részletezd, kérlek! Különben honnan tudnám, mely csodálatos és drága vegyszert kell magamra kenni, hogy ismét megszokott fényemmel tündököljek?!
– Szempilla összeragadva, szemöldök kinőve, szemhéj elkenődve, szem alatt nagy szatyor, a szemen…
– Cseréljem ki a szemem?! Mi van még?
– Arcpír lekopott, rúzs megfakult…
Ez minden?
– Haj összetapadt, rendezetlen…
– Van még valami?
– Nos, a mimikai ráncok 10%-al, az öregedési ráncok pedig 20%-al növekedtek…
– Ajaj! Több mint 20 évesnek látszom! Tennem kell valamit, de gyorsan.
Azzal a királylány kiviharzott a fürdőszobából, hogy összeszedje a sminkkészlet összes darabját, melye közül többet előző este is magával cipelt. Kiborította a fésülködőasztalra az összes szépítőszert. Volt ott legalább tízféle márka mindenből– a legjobbtól, a legeslegjobbig. Egy egész vagyon hevert szerteszét. Elővette a legkisebb, és persze néma, tükrét – amiben arcának csak részleteit lehetett látni, és nekilátott a renoválás aprólékos kivitelezésének. Először a ránc kisimító krémek kerültek sorra: 30%-al simább - ez volt az egyikre írva. Mikor bőre már elég sima volt, a piacon nemrég megjelent, legújabb alapozóját kente szét alaposan arcbőrén. Ezután egy kis pirosító ide-oda, és egy elégedett mosollyal zárva az aktust arca készen állt.
Szemei következtek. Szemöldökéből, kisebb, nagyobb szisszenések kíséretében kitépett jó pár szálat. Mikor elégedetten nyugtázta, hogy csak annyi maradt éppen, amennyiből látszott annak vonala, egy mozdulattal végigfestette. Szempilláira vízálló, pilladúsító, hosszabbító és visszakunkorító spirálokkal felhordta a legjobb minőségű festéket, amit csak a reklámok sugallatára megvásárolt magának. Mindezt megfejelte még egy kis szemhéjtussal. Hú, de baba – gondolta, amint belepislogott a tükörbe. Már csak az ajkammal kellene kezdeni valamit. Szétnézett az előtte heverő rúzsok tömegén, és kiválasztott egy csókálló, hipp-hopp száradó élénkszínűt, persze a körvonalát sötétebbel húzta köré, hogy ajkai nagyobbnak tűnjenek.
Épp hogy csak befejezte, rohant a tükör elé és elégedetten kérdezte:
– Tükröm, tükröm! Mondd meg nékem! Hogyan festek festés téren?
– Mondjam, vagy mutassam?
– Előbb mondd!
– Szemed sötét, pillád sűrű, szemöldököd nem feltűnő. Ráncod eltűnt, bőröd sima, akár a baba popsija. Ajkad, arcod piros alma, de nem nőtt meg kebled halma.
– Hagyd a mellem! Folytasd tükör!
– Hajad ragad, szénakazal…
A királylány gyorsan előkapta hajkeféjét, és többször átfésülte vele festett aranyszőke, hajgöndörítővel hullámossá varázsolt, műhajjal dúsított hajzuhatagát.
– És még egyvalami zavar! – mondta a tükör, amint odafordult.
– Mi az, mondd?
– Van rajtad már krém és festék, sminked is készen áll fenség…
– Csak?!
– A fürdővíz harmatcseppje, az hiányzik reggelente!
A királylány elgondolkozva a méregdrága sminklemosó felé pillantott, majd így szólt:
– Ne mondj inkább semmit, mutasd!
Kedveléshez, hozzászóláshoz jelentkezz be Facebook-fiókodba!
.jpg)
.jpg)
